Már két éve kutatom - bár csak online, idöm hiánya miatt - a szigetközi motívumokat. 

Ami elindí´tott a helyi mot´ívumok felé ...

Amikor elkezdtem a hímestojásokkal foglalkozni, nem a megszokott mintákat alkalmaztam. Tipikus ez tölem, mert valami egyedire törekszem. Tisztelem a hagyományokat, és ha már jobban megy a gicázás, valóban neki is fogok állni azoknak a magyar ill. a kárpátaljai hímesek megalkotásához.

Amit az online képekröl le tudtam mintázni, azokból sikerült pár vázlatot készítenem. 

Igyekeztem hogy a tojásokon jól nézzenek ki a minták és bárki számára könnyen rajzolható, írható legyen.

A másik kihívás maga a tojás festése volt. Mivel nem készültem fel a természtes növényi festékekböl, így beszereztem néhány tojásfestéket a színezéshez. Majd jött a következö kérdés. Milyen színekkel fessem meg a már viasszal megírt (gicázott) tojásokat? Egy cikkre találtam rá, ahol azt írják, hogy a hédervári asszonyok anno fehér alapra pirossal hímeztek. 

Még annyira nem megy a festés. A Magyar gicázott tojásokat piros sz´ínnel festik meg akkor, ha a motívumokat mutatják be.  A beszerzett tojásfestékkel még nem ment igazából a festés. Nem is lett olyan borzasztó. Arra jó volt, hogy lássam a végeredményt.

Elgondolkoztam menet közben azon is, hogy a történelem során sújtotta lakosság több alkalommal is elhagyta a lakóhelyét (pl. a török megszállás alatt Pozsony környékén találtak menedéket Ásványráró lakosai - forrás: Wikipédia) és vitték magukkal azt, amit ma keresek, de nem találok. A Csallóköz és Szigetköz lakosságának közös kultúrája lehetett, hiszen egy országhoz tartozott, egy nyelvet beszéltek, hasonló természeti adottságokkal rendelkeznek. A Duna menti halászat, a földmüvelés, fazekasság, fafaragás, molnároskodás például hasonló életformát adtak az ott élöknek. 

A csallóközi hímzésre az apró virágos minta a jellemzö, színekben gazdag kelmékben jártak az asszonyok.  Egészen a felvidékig kutakodtam, megtetszett az ottani alap motívum, ami a Duna (folyók) kiszámíthatatlan folyásaira is utalnak a számomra. 

Mindezeket feldolgozva jutottam el végül is az idei (2024) mintáim kialakításáig. A hal - görög jelentésének magyarra fordításából - Isten jelképe. A halászhálót is sikerült beépítenem a tulipánba. Ezen kívül megmaradtak a magyar jellegzetes motívumok is.

A két út viszont megmaradt. Az egyik a fent leírt út. A másik út pedig teljesen a saját elképzeléseimre épül: a táj változatos megjelenése, a halászat, hajózás, horgászat, a molnárság, a mezögazdaság, a vígazdálkodás és a keresztény biblia, ezeken kívül még a szerelem témája adta az alapját a mintáimnak. 

Az örök téma viszont a hagyományépités, aminek szerettem volna a részese lenni, de a helyi jellegzetes motívumok hiánya mindezt megnehezíti.

Remélem sikerül több információt begyüjtenem a jövöben és kialakítanom egy egyedi stílusú, Szigetközre jellemzö hímzési, tojásírási és egyéb dekorációs jellegü mintákat, motívumokat. Bár eddigi kutatásaim alapján valószínünek tartom, hogy mezöségi (kalotaszegi) motívumokkal éltek anno a hímzésben. Viszont a mezöségi sajátosságokra a "fekete föld" a jellemzö. A földmüvelés azonossága miatt hasonlóak a népi szokások. Szigetköz mocsaras, lápos, agyagos talajában és talaján, ahol a Duna mellékágai  kiszámíthatatlan magasságban sodródnak, ill. kiapadnak idönként, a változatos élövilágot nagyon megviseli. (Bös - Nagymaros, vízlépcsö). Fajok pusztulása, elvándorlása, más fajok (pl. az ide telepí´tett hódok) megjelenése nagyban befolyásolja az eredeti Szigetköz - képet. 

Köszönöm a figyelmedet és amennyiben érdekel a téma, kérlek ´írd meg a véleményed, illetve ha Te is szeretnél részt venni mindebben, vedd fel velem a kapcsolatot itt a blogos oldalamon keresztül.