Amikor Rád mosolyog egy kavics ...
... a természet részese leszel ...
Lásd a Videót ITT!
Egy szép öszi napon elindultunk a szokásos sétánkra. A környékünkön található Tájvédelmi körzet nincs messze tölünk.
Hirtelen meglátott egy kavics és rám mosolygott! Elállt a lélegzetem. Majd észrevettem a sárga, barna, lila, zöld, barnás és egyéb színeket, amelyek körülvettek. Arra gondoltam, hazaviszem ezt a kis csodát, hogy mindig mosolyogjon rám. Átvillant a fejemnben, talán mégis itt hagyom ezt a követ. Másnak, hogy öreá is rámosolyogjon.
Ez ihletett arra, hogy jobban odafigyeljek a táj szépségére. A gyönyörü lila virágokra ... Éreztem a szél simogatását az arcomon … Azokat a sárga kicsi kis virágokat …. A messzi tájat … A regét mondó fákat … Elöttem a páromat … és mentünk tovább.
Örültem, hogy ott hagytam azt a követ, hogy nem vittem haza. Örültem a csendnek, a táj szépségének, a rikító kis sárga virágoknak és a lila szépségeknek.
Nem gyöztem fotózni és mindent hazavinni, mert ez az, amit haza lehet vinni, de a természetet hagyjuk ott úgy, ahogy van!
Egy szép szeptemberi nap termése megint egy kis rajz lett, miközben hallgattam a víz zúgását, a messzi fákat, beszívtam a friss levegöt …
...
...
Madár lettem és szárnyaim a széllel szemben szabadon szállt. ...
Este elalvás elött ismét a réam mosolygó köre gondoltam. Arra is, amit meghagytunk e gyönyörü tájból. Amikor erdök hektárnyi területét elfoglaltuk, müveljük és otthont ad nekünk. Ahol a víz az úr, ott a saját érdekünkben avatkozunk be a természet erejét megtörve. Ahol jártunk ma, az az egyik területe a dunai ágnak, ahol az ember segít a természetnek egy hallépcsö felépítésével. Azt hiszem, beleszerettem minden egyes kavicsba, öreg fáinkba, a rétekbe, a madarakba, a kis mászó tüneményekbe.
Ezt teszi velem a rám mosolygó kavics.
Te találkoztál már Vele?